Kiralyhelmec1 Kiralyhelmec2 Kiralyhelmec3 Kiralyhelmec4 Kiralyhelmec5
Amikor az elmúlt évre gondolunk, s annak eseményeit, történéseit igyekszünk számba venni, akkor egyértelmű, hogy a reformáció jubileuma jut elsőként eszünkbe. Gyülekezeti életünk és az egész kárpát-medencei reformátusság élete ez ötszáz éves évforduló jegyében telt, ami leginkább a különböző megemlékezések, emléknapok, kiemelt jelentőségű alkalmak megvalósulásában vált nyilvánvalóvá. Bizonyos szinten jól is van ez így és helyes, hogy emlékezünk, visszatekintünk és hálát adunk, amire a Szentírás is bátorít bennünket. A pusztai vándorlás után Mózes emlékezteti a választott népet a szabadulásra, az évtizedes vándorlás nehézségeire, Isten mindenkori segítségére és a népet is arra kéri, hogy emlékezz vissza az egész útra, amelyen vezetett Istened, az Úr (5Móz 8,2). És a nép emlékezett és hálát adott. Ezt tettük az elmúlt éven mi is. Emlékeztünk egyházunk öt évszázados megtett útjára, templomépítő elődeinkre, hitvalló őseinkre, s tehettük ezt azért, mert Isten kegyelméből ma is van református gyülekezet Királyhelmecen és 2017-ben is voltak itt olyan hitvallók, akik a Szentírásra figyelnek, akik felismerték, hogy egyedül hitből, Jézus Krisztus által van üdvösségünk, amit Isten, pusztán az Ő kegyelméből ad nekünk, és mindezek mellett vallják, valljuk hogy mindenért egyedül Istené legyen a dicsőség. Mindez azonban, az itt lévő gyülekezet, a keresztyén szív, s egyáltalán a Krisztusba vetett hit nem a mi érdemünk, hanem Isten ajándéka. Ilyen módon amikor megállunk és visszatekintünk, amikor emlékezünk mi magunk is akár csak 2017-re, egyedül Istennek mondhatunk köszönetet, hiszen Ő vezetett bennünket, és ha tettünk, cselekedtünk is valamit, csupán az Ő irántunk való jóindualtából tehettük.
Így Isten iránti hálával számolok be a gyülekezet előtt egyházközségünk 2017-es évi eseményeiről, szolgálatáról. 
 
 
Lelki élet 
 
Istentiszteletek
Az elmúlt év folyamán mindösszesen 189 alkalommal volt istentisztelet, beleértve a vasárnapi és ünnepnapi alkalmakat, a rendszeres hétköznap esti istentiszteletet, valamint a bűnbánati alkalmakat is. Ökumenikus alkalomra is sor került a római-katolikus és a görög-katolikus testvérekkel együtt az város napján, de az első adventi vasárnap is szolgáltunk közösen a Millenium téren. 
A Mécs László utcai idősek otthonába, és a Mailáth utcai otthonba is vittük az evangéliumot és a bennlakó időseknek az úrvacsora sákramentumát is kiszolgáltattuk, valamint a helyi kórházba is vittünk úrvacsorát.
Az istentiszteleteken a gyülekezet lelkészei váltakozva szolgáltak. Egyházlátogatóként Szopó Ferenc bodrogszentesi és Böszörményi Tamás nagykövesdi lelkipásztorok voltak közöttünk. Vásárhelyi Bálint Márk, a komáromi Selye János Egyetem Református Teológiai Karának 5. éves hallgatója húsvéti legátusként szolgált gyülekezetünkben és Siák Magdolna, az említett egyetem 3. éves hallgatója a karácsonyi ünnepkörben hirdette az evangéliumot. 
 
Úrvacsorai közösség
Hat alkalommal terítettük meg az úrasztalát és szolgáltattuk ki az úrvacsora sákramentumát. Tavaly is a három sátoros ünnepen, vagyis karácsonykor, húsvétkor és pünkösdkor úrvacsoráztak a legtöbben. Visszatekintve hálát adhatunk azért is, hogy a karácsony ünnepére két új úrvacsorai kelyhet vehetett gyülekezetünk használatba, s azzal a reménységgel vagyunk, hogy e kelyheket is használva mind többen akarnak majd az úrvacsora szentségével élni, hiszen abban is Urunk irántunk való szeretetében, bűnbocsánatában erősödhetünk meg. 
 
Bibliaóra
A nyári hónapokat leszámítva a bibliaórai alkalmak is meg voltak tartva. A csütörtöki, hagyományosnak mondott bibliaórákon a Bibliaolvasó vezérfonal szerinti igeszakaszokon elmélkedtünk közösen. Örvendetes, hogy az év második felében szépen növekedett e bibliaórára járók száma, ami arra utal, hogy nem csak a közösségre, hanem Isten igéjének az útmutatására is egyre többen vágyakoznak gyülekezetünkben. 
 A Lídia bibliakör, bibliaóra alkalmai kéthetente kedden este voltak megtartva, amelyre az asszonytestvéreket vártuk és várjuk ezt követően is. 
A Priszcilla bibliaóra ugyancsak kéthetente hétfőnként volt, amelyen a fiatalabb asszonytestvérek gondolkodhattak közösen az igéről. 
Az ifjúsági bibliaórákat is igyekeztünk megtartani péntek esténként. E korosztálynál, vagyis a konfirmáció után lévő fiataloknál érzékeljük, hogy mennyire meghatározó a kortársközösség, s nagyon elszántnak kell lenni, hogy valaki társak, barátok nélkül is elinduljon bibliaórára. Látjuk, hogy nehezen mozdulnak, indulnak, de ha itt vannak, akkor – megítélésünk szerint – jól érzik magukat. Mindemellett az is nyilvánvaló, hogy az elvilágiasodás, a világi trendek iszonyatos hatással vannak a fiatalokra, így imádkozzunk is a most felnövekvő nemzedékért. Ugyanakkor e fiatalabb generációra, annak gyülekezetközeli tagjaira tekintve azt is el kell mondani, hogy sokat segítettek a nyári napközi táborunk lebonyolításában, vagy akár a karácsonyi csomagok, kis ajándékok elkészítésében. Hálásak vagyunk értük. 
 
Konfirmációi előkészítő
A konfirmációi előkészület, vagyis a kátéoktatás tavaly is három csoportban történt: egy előkészítő csoport a 6. évfolyamba járóknak, majd az első és a második csoport a 7. és a 8. évfolyamba járó gyerekeknek. Pünkösd előtti vasárnap 6 ifjú testvérünk tett vallást hitéről. 
 
Hitoktatás
  A szünidő napjait, valamint az úrvacsorás és ünnepi istentiszteleteket leszámítva minden vasárnap, a délelőtti istentisztelet alatt adva volt a lehetőség a gyülekezet gyermekei számára, hogy a vasárnapi iskola keretében, az ő nyelvükön halljanak Jézus Krisztusról. Az előző években sem voltak nagy tömegek a gyermekistentiszteleten, de a gyerekek létszáma az elmúlt éven a korábbi évekhez mérten is alacsony volt. Ennek egyik nyilvánvaló oka, hogy a gyerekek száma kevesebb, ugyanakkor az is okként húzódik meg a háttérben, hogy a szülők közül többen, a hitben való neveltetést – amire a keresztelésnél ígéretet is tesznek – nem a gyülekezet talaján képzelik el, illetve sehogyan sem gondolnak ezzel. 
A hitoktatás témájához kapcsolódóan kell elmondanunk, hogy a városnak mindkét általános iskolájában és a gimnáziumban is van hitoktatás. 18 csoportban 276 diák vesz részt a református hittanoktatásban, amely hitoktatást a gyülekezet lelkészei végzik. Istennek hála, a Kossuth utcai óvodában és a Fábry utcai óvodában is heti rendszerességgel van hittanfoglalkozás a gyerekeknek, amelyet a lelkésznő vezet.
 
Egyéb gyülekezetépítő alkalmak
Az említetteken kívül a következő alkalmakról, eseményekről kell még beszámolnunk:
 
Január 1-jén a reformáció 500 éves jubileuma alkalmából emléktábla lett bemutatva, valamint egy új Bibliát helyeztünk el az úrasztalán
Január 8-án volt a reformáció emlékkiállítás megnyitója
Január 22-én presbiteri délutánra és évzáró gyűlésre került sor
Január 29-én évzáró egyházközségi közgyűlés volt
Február 6-8. napokon lelkésztovábbképző volt gyülekezeti otthonunkban
Március 11-én egyházmegyei bibliaismereti vetélkedő volt gyülekezeti otthonunkban
Március 12-én egyházmegyei bibliaismereti vetélkedő volt felnőtteknek a gyülekezeti otthonunkban
Március 19-én egyházlátogatás volt 
Március 26-án presbiteri gyűlést tartottunk
Március 31-én a királyhelmeci gimnáziumban szolgáltunk
Május 12-én ifjúsági kirándulást szerveztünk Gönc, Vizsoly, Sárospatak útvonalon
Május 13-án Szeretethíd református önkéntes program volt a gyülekezetben
Május 27-én gyülekezeti kirándulást szerveztünk Gönc, Vizsoly, Sárospatak útvonalon
Július 3-7. napokon valósult meg a gyülekezet napközi gyerektábor
Szeptember 6-án presbiteri gyűlést tartottunk
Szeptember 16-án reformáció emlékkiállítás volt a Fő utcai épületünkben
Szeptember 17-én ökumenikus istentiszteleten szolgáltunk a Millenium téren
Október 11-én komolyzenei koncert volt templomunkban a Klassische Philharmonie Nordwest előadásában
Október 15-én ifjakat vittünk Budapestre a PávaMatiné előadásra, valamint az Országházba, illetve a várba
November 8-án és 9-én volt a hagyományos diótörésünk 
December 2-án adventi játszóház volt a gyermekeknek
December 7-én az abaújvári gyülekezet bábcsoportját hívtuk meg és tartottak előadást a helyi Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskolában
December 10-én Egyházközségi Közgyűlést tartottunk
December 17-én idősek délutánja volt gyülekezetünkben a Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola Poszáta gyermekkórusának szolgálatával
December 28-án 3in1 ifjúsági alkalmat tartottunk a gyülekezeti otthonunkban
 
Gyülekezeten kívüli alkalmak, rendezvények melyeken részt vettünk:
 
Február 25-én 3in1 ifjúsági alkalom volt Kisgéresben
Február 26-án 3in1 alkalom volt felnőtteknek Kisgéresben
Április 20-22. KOEN Vakációs Bibliahét program kárpát-medencei bemutatója volt Deregnyőben
Április 29-én Rozsnyón voltunk a tábori program bemutatóján
Április 30-án Egyházmegyei Közgyűlés volt Tiszacsernyőben
Május 9-11. napokon lelkésztovábbképzőn voltunk Berekfürdőn
Május 15-én a Magyarok Világtalálkozójának reformációs megemlékezése Aranyosapátiban
Május 20-án az Egység Napja rendezvényen voltunk Nagyváradon
Június 10-én egyházmegyei focikupán voltak ifjaink Kiskövesden
Június 17-én Egyházmegyei Napon vettünk részt Bodrogszentesben
Június 18-án Kisvárdán voltunk a gyülekezeti iskola új épületszárnyának alapkőletételénél
Július 25-29. Csillagpont ifjúsági találkozón voltunk Debrecenben
Szeptember 10-én Kisvárdán voltunk a reformáció jubileuma jegyében szervezett testvérgyülekezeti találkozón 
Október 1-jén Zétényben templomszentelésen vettünk részt
Október 8-án egyházmegyei presbiteri találkozón többen voltak Kiskövesden
Október 21-én Szepsi Laczkó Máté Gyülekezeti Napok rendezvényen voltunk Szepsiben
November 12-én lelkészbeiktatás volt Kiskövesden
November 17-én Rimaszombatban, egyházunk központi reformációs megemlékezésén vettünk részt
November 19-én hálaadó istentiszteleten örvendhettünk a kívülről megújult pólyáni templomnak
November 20-22. lelkésztovábbképzőn voltunk Mályiban
November 26-án Egyházmegyei Közgyűlésen vettünk részt Kisgéresben
December 13-án adventi csendesnapon voltunk Felsőláncon
December 10-én a Bethlen Kata egyházmegyei szavalóversenyen több gyerek képviselte gyülekezetünket Kisgéresben
 
Mindezek mellett havonta volt lelkészértekezlet, amelyen a lelkészek ugyancsak részt vettek, s több olyan tanácskozás, programelőkészítő alkalom volt, amelyhez ugyancsak kapcsolódtak a gyülekezet lelkészei. Minden bizonnyal sok olyan egyházi esemény, rendezvény volt a környező gyülekezetekben, vagy távolabbi helyeken, legyen az evangelizáció, hitmélyítő alkalom, vagy egy-egy koncert, amelyeken mi magunk és a gyülekezet tagjai is voltak, ahol épülhettünk lélekben, növekedhettünk hitükben. 
Szó volt arról, hogy vendégigehirdetők szolgáltak a gyülekezetben; be kell arról is számolnunk, hogy a gyülekezet lelkészei is több helyen szolgáltak. Molnár Éva egyházlátogatóként szolgált Nagygéresben, de igét hirdetett az őszi Egyházmegyei Közgyűlésen Kisgéresben, valamint a KOEN Vakációs Bibliahét bemutatóin Deregnyőben és Rozsnyón. Molnár Elemér egyházlátogatóként hirdette az igét Szőlőskén. Molnár István egyházlátogatóként szolgált Alsómihályiban, Nagykövesden és Hardicsán, valamint helyettesítőként Bolyban, Vékén és Bodrogszentesen, de igét hirdetett a testvérgyülekezeti találkozó alkalmával Kisvárdán, valamint Nagykövesden, a gyülekezet őszi, reformációs alkalmán. 
 
 
Sajtó

Urunknak legyen hála, az elmúlt éven is négy alkalommal tudtuk megjelentetni gyülekezeti tájékoztató újságunkat, a Királyhelmeci Szövétneket, melyek sorában, amolyan ünnepi számként színesben jelent meg a reformációra kiadott példány. Két, havi rendszerességgel megjelenő újságot járatnak többen a gyülekezetben, a Református Újságot és a Kálvinista Szemlét. A Mai Ige című, napi igemagyarázatokat tartalmazó kiadványt is többen igényelték az elmúlt évben.
Bár nem a gyülekezet kiadványaként, de Molnár Éva lelkésznő koordinálásával készült el a KOEN Vakációs Bibliahét program Hű ha… címet viselő vezetői kézkönyve, amelynek segítségével közel hatszáz tábort szerveznek a Kárpát-medencében. S ugyancsak a lelkésznő közreműködésével készült el egy másik könyv, amely Szenczi Molnár Albert életét dolgozza fel élménypedagógiai játékok segítéségével, ami ugyancsak az egyházi gyerekmunkát hívatott segíteni.
Molnár István közreműködésével jelent meg az elmúlt év őszén az Itt van Isten köztünk című színes kiadvány, amely a Zempléni Református Egyházmegye templomait mutatja be, amely könyvet gyülekezetünkből is többen igényeltek. 
Az internet adta lehetőségeket igyekszünk használni, s az internetezési szokások átalakulását látva, az állandó gyülekezeti honlap mellett, a leginkább használt közösségi oldalon, a Facebookon is megjelentettük egyházközségünket a múlt évben. 
 
 
Anyakönyvi statisztika
 
Keresztelők: Született és a keresztség sákramentumában részesült: 4 fiú és 12 leány, összesen 16 gyermek.
Házasságkötés: Házasságot 4 tiszta és 1 vegyes pár kötött, azaz összesen 5 pár.
Konfirmáció: Konfirmált 3 fiú és 3 leány, összesen 6 ifjú.
Temetés: Meghalt 6 férfi és 13 nő, összesen 19 lélek.
 
 
Tervek
 
Az elmúlt éven javításra, felújításra a korábbinál jóval kisebb összeget fordítottunk. Csupán kisebb munkálatok voltak az egykori iskolaépületünknél, hogy az ténylegesen befejezésre kerüljön és műszakilag is át legyen adva az épület, azaz mielőbb teljes egészében használatba tudjuk venni. Ez azt is jelenti, hogy 2017 ilyen szempontból, azaz a fizikai munkavégzés, az építés, felújítás tekintetében a pihenés, vagy inkább úgy mondanám, az erőgyűjtés éve volt. 
A múlt év tavaszán úgy tűnt, hogy hozzá tudunk, sőt egy pályázati támogatásnak köszönhetően hozzá is kell kezdeni a másik Fő utcán lévő egykori iskolaépületünk felújításához. Az erre vonatkozó tervdokumentáció is elkészült, azonban az engedély megszerzése nem várt akadályokba ütközött, így a felújítást nem tudtuk elkezdeni. 
A tervezésnek, a különböző szintű egyeztetéseknek az időszakát éltük a múlt éven az egyházi óvoda indulása kapcsán is. A gyülekezet részéről év elején megvolt az erre vonatkozó egyhangú döntés, azonban a tényleges indulás – rajtunk kívül álló okok miatt – nem történt meg. 
 
A 2018-as év terveit nagymértékben a korábbi döntéseink határozzák meg, s reménység szerint az elmúlt éven megfogalmazott szándékaink tekintetében sikerül immár ténylegesen és látható módon is előre lépni. 
Utaltam egyházközségünk Fő utcai épületének felújítására, amit Magyarországról érkező, egyházunk által a gyülekezetnek megítélt támogatásnak köszönhetően tudunk elkezdeni. A tervek szerint az épület mellé egy új vizesblokk épül, és a régi tető lebontása után, teljesen új födémet és új tetőt kap az épület. Szeretnénk az épület tetőterét itt is beépíteni, ahol négy, fürdőszobával ellátott szoba lesz kialakítva egy kisebb teakonyhával. Egyházunk vezetőinek elképzelése az, hogy ezek a helyiségek regionális szinten legyenek használva, azaz szolgálja egész egyetemes egyházunkat. Ezért is kapjuk az ígért támogatást. Ugyanakkor az épület teljes egészében felújításra szorul. Többször volt probléma a vízvezetékkel, szennyvízvezetékkel, s bizony a külső falak felújítására is nagy szükség van, hiszen a vakolat már több helyen is potyogni kezdett. Ez utóbbi munkálatok, vagyis a jelenleg is álló épület külső és belső felújítása gyülekezetünkre hárul. A presbitérium megítélése szerint a teljes felújítást egyben és a lehető legrövidebb időn belül kell elvégezni, hogy a helyiségek ismét használhatóak, bérbeadhatók legyenek, hiszen ez komoly bevételi forrása az egyházközségnek. Számítottunk azzal, hogy a munkálatokat már 2017-ben el tudjuk kezdeni, s ezért is folyamodtunk visszatérítendő támogatásért, kölcsönért egyházunk Közalapjához. Ez összeget és a gyülekezet meglévő anyagi tartalékait is e felújításra szeretnénk fordítani. Ugyanakkor nyilvánvaló az épület állapotából, hogy ez is nagy munkát és komoly kiadást jelent majd, s ez esetben a munkafázisokat nem is lehet évekre szétbontani, mint történt az a gyülekezeti otthonunk építésénél, vagy a másik iskolaépület felújításánál. Éppen ezért gyűjtést hirdetünk az épület felújítására, s aki támogatni szeretné, hogy az épület megújuljon és visszanyerje valamikori szépségét, adományával támogassa ezt a célt.
A felvázolt épületfelújítás önmagában is komoly feladat, de számolunk azzal, hogy a másik nagy tervünk, az egyházi óvoda építésével kapcsolatban is sikerül előre lépni. Az elmúlt időszakban több lehetőséget is megvizsgáltunk, városunk vezetőivel is többször tárgyaltunk e témában. A jelenlegi állás szerint egy új óvodaépület épülne, amely két óvodai osztály, illetve egy bölcsődei csoport befogadására lenne alkalmas. Az anyagi források adottak az új óvodára, bízunk abban, hogy az Isten az emberi erőforrásokat is megadja ehhez a munkához, ajtókat és szíveket nyit meg arra, hogy egy szép, új, keresztyén óvodája legyen a városnak, ennek a régiónak.
 
Amikor tervekről szólunk, akkor nem csak az építkezésekre kell gondolni, sőt gyülekezetként nem is ez az elsődleges feladatunk, mégha most olyan időszakát éljük is egyháztörténetünknek, amikor erre van lehetőség. Nagy szükség van a misszióra, mind a gyülekezeten belüli, mind a templom falain kívül lévők megszólítására. A magunk környezetében szétnézve is láthatjuk, hogy egyre nagyobb méreteket ölt a szeretetlenség, a széthúzás, a szabadosság, ami mind a nagy szétdobálónak, a gonosznak a munkája. Ilyen módon Krisztus gyülekezeteként, hitvalló református közösségként a feladatunk még nagyobb, és ebben a feladatban mindenkinek megvan a saját, Isten által kijelölt része. 
 
A bevezetésben arra utaltam, hogy milyen fontos az emlékezés, a megtett útnak az Isten előtti átvizsgálása, az azért való hálaadás, de ez ige folytatásában ezt is olvashatjuk: vigyázz, el ne feledkezz Istenedről, az Úrról (5Móz 8,11). Figyelmeztet az ige minket is, hogy ne feledjük mi a valódi feladatunk gyülekezetként, hogy mi az a küldetés, amiért vagyunk, amiért egyházközség-ként létezünk, amire nézve azt lehet megállapítani, hogy élő keresztyén közösség ez a királyhelmeci gyülekezet. De az egyház, a gyülekezet sokunkból áll, így mindannyiunk felé személyesen szól a figyelmeztetés, hogy ne feledkezzünk el az élő Istenről, aki mindeddig megáldott, megsegített, megőrzött bennünket, aki velünk volt, aki vezetett, s akinek a segítségében bízva tervezhet-jük az új esztendőt, annak feladatait. Isten félelmében, Urunkra figyelve éljük életünket és építsük ebben a gyülekezetben, a városban és a nagyobb régióban is az Ő országát. 
 
 
A éves beszámolót a Királyhelmeci Református Egyházközség Közgyűlése 2018. január 14-én fogadta el.
 

A pólyáni és szolnocskai reformátusok szívében mintegy öt éve érlelődik annak a gondolata, hogy mire a Pólyánban található, 1824-ben felszentelt közös templom kétszáz éves lesz, az épület teljesen megújuljon. A templomújító szándékot elhatározás követte, aminek látható jelei az e célra történő adakozásban is megjelentek. Egyértelmű volt, hogy a felújítást az elöregedett nyílászárók cseréjével kell kezdeni, amit a gyülekezet már 2016-ban elvégzett. Az is nyilvánvaló volt az egyházközség tagjai számára, hogy következő lépésként az épület külső megújításával kell foglalkozni, amit leginkább a torony tetőzetének nagyobb felületen való kilyukadása sürgetett, mivel ez minden egyes viharban, erősebb szélben komoly aggodalomra adott okot. Emellett időszerű volt már a templomhajó tetőzetének festése és az épület külső falainak teljes rendbetétele is. Az már csak a szakemberek általi felmérés során derült ki, hogy a tornyot korábban villámcsapás érte, mivel a fából készült szerkezet bizonyos elemei meg voltak égve, el voltak szenesedve, így ezek kicserélésével is számolni kellett. 
 
Már a felújítás tervezése során nyilvánvalóvá vált, hogy az alig száz lelket számláló közösség a saját erejéből nem, vagy csak nagyon lassan tudná elvégezni ezeket feladatokat. Azonban az Úr jóindulata e templomot megújítani akarók felé is megmutatkozott az által, hogy a Bethlen Gábor Alaptól, a Szlovákiai Református Keresztyén Egyházon keresztül, a Pólyáni Református Leányegyházközség is támogatásban részesült. A húszezer euró támogatás nagyban segítette, egyáltalán lehetővé tette, hogy a templom tornyának szerkezete kijavításra kerüljön és a toronysüveg újra legyen fedve. Emellett a külső falak is megújultak, a toronyhajó is lefestésre került, valamint a falak szellőzésének biztosítása céljából a templom lábazata speciális vakolóanyagot kapott és az épület körül kavicságy lett kialakítva.  
A templom teljes külsejét érintő munkálatok elvégzéséért 2017 végén ünnepi istentisztelet keretében adtak hálát a pólyáni és szolnocskai reformátusok, és velük együtt mindazok, akik más felekezetből, vagy éppen más településről érkeztek a közös örvendezésre. Az ünnepi istentiszteleten Molnár Elemér helyi lelkipásztor Haggeus próféta könyve 2. részének 9. verse alapján hirdette Isten igéjét, amely szerint „Nagyobb lesz ennek a későbbi templomnak a dicsősége, mint amilyen a korábbié volt – mondja a Seregek Ura –, és ezen a helyen békességet adok! – így szól a Seregek Ura”. Igehirdetésében utalt rá, hogy egy ilyen hálaadó alkalom olyan ritka és nevezetes esemény egy település, vagy egy ember életében, aminek megélésére legfeljebb kétszer, vagy háromszor van lehetőség, s a jelenlévők közül is talán csak a legidősebbek emlékeznek arra, hogy mikor adott hálát a gyülekezet új toronyért, vagy a templom teljes külső megújulásáért. Ebből is látható, hogy az ember nem csak maga számára újítja a templomot, hanem a jövő számára is. Az ige is arra utal, hogy a fogságból hazatérő nép a temploma újítását kezdi el, mert jövőt remél. És hisz abban, hogy az új templom dicsősége a korábbinál is nagyobb lesz, ami nem önmagától, nem a kövektől lesz nagyobb, hanem mert a templom dicsősége mindig az, hogy Isten megjelenik benne és hogy az emberek Istent imádni mennek bele. A lelkipásztor igehirdetésében szólt a pólyáni református templom „régi dicsőségéről” felidézve annak építését, összefogva közel két évszázadnyi történelmét. Majd kérdésként fogalmazta meg, hogy vajon lehet-e az új, a megújult templom dicsőségéről szólni. Kinek újult meg a templom? A most élőknek csupán, vagy a jövő generációjának is? A templom megújulását, követi-e a szívek, lelkek megújulása? A feltett kérdéseket követően hangzott a buzdítás a gyülekezet felé, hogy a templommegújítás legyen a lélek megújulásának is a kezdete és bizonyítéka, hogy a jövendőben elmondhassák, attól kezdve újult meg lelkében is ez a közösség, az egész falu, amióta a templom is megújult. 
Az igehirdetést követően imádságban való hálaadás következett, majd Molnár István számolt be a templom felújításáról. A Zsoltárok könyve 34. részének 9. verse alapján szólt a gyülekezethez, és az elvégzett munkálatokra mutatva hangsúlyozta a zsoltáros felszólítását: „Érezzétek és lássátok, hogy jó az Úr!” A pólyáni és szolnocskai reformátusok sok minden mellett abban is érezhetik és szemlélhetik az Úr jóindulatát, hogy megengedte istentiszteleti helyük külső megújítását – fogalmazott a lelkipásztor, majd tételesen számot adott az elvégzett munkálatokról és azok költségeiről is, amelyek közel harmincezer euró összeget tettek ki. 
A beszámoló után két szavalatot hallgattak meg a jelenlévők, melyek közül az egyik a templombajárás fontosságára, a másik a reformációra utalt, hiszen a hálaadó istentiszteletet követően a reformáció 500 éves jubileumára készített vándorkiállítás is megtekinthető volt a leányegyházközség gyülekezeti termében. 
A pólyáni és szolnocskai reformátusok hálásak a templom külső megújulásáért, a nagymértékű támogatásért, amivel nagyot léptek szándékuk teljes megvalósulása felé. Ugyanakkor tudják, hogy a külső felújítást a templombelső teljes megújításának kell követnie, s mindeközben imádságban kérik a lelki templomok, az emberi szívek megújulását.
 
A KLASSISCHE PHILHARMONIE NORDWEST a hallgatók klasszikus zene iránti igényét igyekszik kielégíteni Brémában és környékén. A Brémától 20 km-re fekvő település Syke, közigazgatásilag az Alsó-Szász régióban fekvő Diepholz város alá tartozik. A környéken élő zenetanárokból, diákokból és lelkes amatőrökből verbuvált kamarazenekart Ulrich Semrau karmester és trombitaművész 1997-ben hozta létre. A mára már szimfonikus zenekarrá nőtt együttes turnézott Franciaországban, Litvániában, vonós kamarazenekara pedig jórészt teltházas érdeklődéssel, minden évben fellép a neves brémai Glocke kamaraterem színpadán. A kamarazenekar ez év januárjában a jól csengő stuttgarti Bauer Studios-nál lemezfelvételt készített.  
A Klassische Philharmonie NordWest zempléni vendégszereplésének egyik állomásaként Királyhelmecre látogat, s a Bodrogközi és Ung-vidéki Közművelődési Intézet, a Királyhelmeci Református Egyházközség, valamint a Széptan Alapítvány szervezésében 2017. október 11-én (szerda) 18:00 órai kezdettel a királyhelmeci református templomban ad koncertet. A koncert a reformáció jubileumi évéhez, valamint a Bartók- és Kodályévfordulók jegyében lett megszervezve, így vélhetően ez az együttes műsorában is kellemes meglepetéssel szolgál majd. A szervezők mindenkit szeretettel várnak a rendezvényre.
 
A koncert tervezett programja:
Johann Sebastian Bach : Kantáta - „Jesus bleibet meine Freude“
Gustav Holst : Szent Pál Szvit
Alekszandr Arutyunyan : Elégia Trombitára és vonósokra 
Bartók Béla : Tíz népdal a gyermekeknek sorozatból vonósokra
Lars-Erik Larsson : Versenymű Trombitára és vonósokra
Edvard Grieg : Holberg Szvit
Dmitrij Sostakovich : Spanyol tánc
 
A királyhelmeci reformátusok Kisvárda hallatán nem csupán a fürdőre, a bevásárlásra, vagy a legközelebbi mozira, esetleg valamelyik fesztiválra gondolnak, hanem a Kisvárdai Református Egyházközségre, a Királyhelmeci Református Egyházközség testvérgyülekezetére. A két református közösség három évvel ezelőtt írta alá hivatalosan az erről szóló dokumentumot elfogadva hivatalosan is a másikat testvérközösségnek, de a kapcsolat már jóval korábbra nyúlik vissza, s az elmúlt években több szinten, szolgálati területen is kapcsolódott a két gyülekezet egymáshoz. Így volt ez 2017. szeptember 10-én is, amikor a Kisvárdai Református Egyházközség a reformáció 500 éves jubileumára emlékezett, az újkenyérért való hálaadás alkalmával a reformációért is hálát adott, és a királyhelmeci gyülekezet tagjait is meghívta. 
A helmeci reformátusok népes csapata autóbusszal és személygépkocsikkal indultak az említett napon a közös ünnepségre. Az úrvacsorás istentisztelet kezdetén Molnár Elemér, királyhelmeci lelkipásztor a 136. zsoltár olvasása után imádkozott. A helyi énekkar szolgálata után Molnár István, királyhelmeci lelkipásztor az olvasott zsoltár első versét kiemelve hangsúlyozta, hogy sok öröme lehet mindkét református gyülekezetnek a hálaadásra, az örvendezésre, de a sok örömre és hálaadásra okot adó ajándékot megelőzve a legnagyobb ok, hogy jó az Úr és szeretete mindörökké megmarad. Az igehirdetést követően Százvai László, kisvárdai vezető lelkipásztor Molnár István és Molnár Éva lelkészekkel az úrvacsorai sákramentumot szolgáltatta ki a népes gyülekezetnek. Ezt követően Leleszi Tibor, Kisvárda város polgármestere köszöntötte a jelenlévőket, majd a királyhelmeci gyülekezet ajándékát adták át a vendégek, mégpedig egy egyedi kötésű Bibliát, amely a királyhelmeci református templom úrasztalán lévő Szentírásnak formájában is a mása. Az ünnepség két emlékjel leleplezésével folytatódott. A templomban a reformáció dombormű a főbejárat fölé került, amely a református egyház címerpajzsában lévő, az Szentírás ó- és újszövetségén álló zászlósbárányt jelképezi. A dombormű felirata Semper Reformanda, amely az „mindenkori reformáció” üzenetével figyelmeztet is, hogy mindenkor szükség van az egyház és az élet Isten igéje szerint való megújulásra. A domborművet Százvai László, kisvárdai vezető lelkipásztor mutatta be annak leleplezése után, s köszönetet mondott a faragott emlékjel készítőjének. 
A hálaadó ünnepség ezt követően a templom előtt folytatódott, ahol egy reformációi emlékoszlop is elhelyezésre került. Míg az előbbi Kálvin Jánosra, az utóbbi Luther Mártonra utal, hiszen a 3 m magas tölgyfából készült emlékoszlop felirata a német reformátornak a wormsi birodalmi gyűlésen elhangzó hitvalló mondata: itt állok, másként nem tehetek. A közös alkalom a szózat eléneklésével és a lelkipásztorok áldásával ért véget. 
A testvérgyülekezeti találkozó a terített asztal mellett folytatódott, ahol a királyhelmeciek a kisvárdai presbiterekkel, lelkészekkel ültek közös asztalhoz. A vendégszeretetnek a bőséges ebéd által való  megtapasztalását követően a délutáni istentiszteleten is részt vettek a határon túlról érkező vendégek, amelyen Százvai László a Jn 6, 1-15 alapján hirdette az Úr üzenetét. Az istentiszteletet nem csupán a helyi énekkat szolgálata tette ünnepélyesebbé, hanem az ugyancsak határon túlról, Kárpátaljáról érkező Trinitas Band, amely keresztyén együttes református énekek modern hangszerelésben történő előadásával magasztalta az Urat és énekeltette meg a gyülekezetet is. 
Az együtt töltött szép nap és közös hálaadás a vendégfogadó gyülekezet szeretetvendégségével ért véget, amelyen nem csak a helyiek által készített finomságokat kóstolhatták meg a gyülekezet tagjai, hanem a szépen felújított Kálvin Konferenciateremmel is megismerkedhettek. 
Nyilvánvalóan egy szép napot töltött együtt a két gyülekezet, hálát adva az új kenyér áldásaiért, a reformáció mai napig elható hozadékáért és a testvérgyülekezeti kapcsolatért. A találkozó, a beszélgetések, a közös istenmagasztalás, a sok-sok élmény is okot adott arra, hogy akik jelen voltak megerősödjenek a zsoltáros bizonyosságában: jó az Úr, örökké tart szeretete.
 
Az új esztendő első napja a királyhelmeci református gyülekezet életében is ünnepnap volt. Mindenekelőtt azért, mert január 1-je 2017-ben vasárnapra esett, a napra, amelyre nem csak a nyugalom napjaként tekinthettünk, hanem Jézus Krisztusunk halálból való feltámadásának a napjaként is. A királyhelmeci reformátusság ezen a napon a győzedelmes Krisztusáért való hálaadás mellett az Úr Isten vezetését is kérte az új esztendőben, és egyben a reformáció jubileumi évének nyitányaként egy új úrasztali Biblia elhelyezésére és egy emléktábla bemutatására is sor került. 
 
A délelőtti istentisztelet kezdetén Molnár István lelkipásztor a reformáció eseményeire emlékezve utalt arra, hogy öt évszázada annak, hogy Luther Márton a Bibliát olvasva rátalált a kegyelmes Istenre, s rámutatott az akkori egyház téves tanításaira, valamint a Szentírás igazságára. Őt követte a reformátorok egész serege, akik valamennyien felismerték, hogy egyedül a Szentírás lehet életünk zsinórmértéke és istenismeretünk kiindulópontja, megértették, hogy csak kegyelemből élünk, hit által van üdvösségünk, s kizárólag Jézus Krisztus által lehet bűnbocsánatunk és örök életünk. Hangsúlyozta, hogy a reformációra gondolva, az önmagunk ünneplése helyett inkább a hála legyen a szívünkben, hiszen hálásak lehetünk Istennek azért, hogy Szentlelke által megérintett személyeket, akik vállalták a konfliktusokat, az üldöztetést, a hátratételt, sok esetben még a kínzást és a halált is csak azért, hogy Isten igéje érvényesüljön, hogy azt ne lehessen eltakarni, összemosni, félremagyarázni. És hálásak lehetünk Istennek azért is, hogy Királyhelmecen is van „csillagos templom”, református gyülekezet, mert az elmúlt évszázadokban mindig voltak olyanok, akiknek az életében, szívében Isten igéje volt a hangsúlyos, a meghatározó – mondta a lelkipásztor. Majd szólt arról, hogy amikor gondolkodni kezdtek, hogy miként lehetne a reformáció üzenetét hangsúlyossá tenni, akkor arra jutottak, hogy mivel a reformáció örök érvényű üzenete Isten igéjében van, ezért nincs másra szükség, mintsem Isten igéjét hangsúlyozni. Ma, 500 évvel a reformáció elindulás után sincs másra szükség, mint arra az Írásra mutatni, ami hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre. Ezért is helyezünk el a reformáció jubileumi évében egy új, gyülekezetünk számára egyedi kötésben készített aranymetszésű Bibliát az úrasztalán. Ez a Biblia újfordítású, korunk emberének nyelvezetén szól korunk emberéhez, mert hisszük, hogy Urunknak a mai ember számára is van szava, új életre vezető üzenete – fejezte be gondolatait a lelkész. 
Az alkalom ünnepélyességét emelte, a Szentírás fontosságát hangsúlyozta Fazekas Erzsébet szavalata. Ezt követően az istentisztelet a megszokott rendben folytatódott. Az igehirdetés szolgálatát Molnár István végezte, aki a 34. zsoltár alapján tolmácsolta az Úr bíztató újévi örömüzenetét a gyülekezet felé. 
A záró éneket megelőzően Molnár Elemér köszöntötte az úrasztalától a gyülekezetet, majd bemutatta azt az emléktáblát, amit a reformáció emlékéve kapcsán készíttetett a gyülekezet. Beszédében kérte a gyülekezetet, hogy a Ferenc György fafaragó által készített emléktábla szolgáljon jelként, figyelmeztetésként, de ugyanakkor bátorításként is a mostani és a jövőbeli nemzedékek számára az ősök hitének megtartására, Jézus Krisztushoz való ragaszkodásra. Az emléktábla alapja nyolcágú csillagot formál, amely csillag a reformátusság egyik meghatározó jelképe. Ebbe a csillagba lett belefaragva a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház címerpajzsa, hiszen az Úr minket ebbe az egyházba helyezett, hogy ebben ismerjük meg életünk uraként, megváltójaként Jézus Krisztust, itt éljük meg hitünket, ebben az egyházban, közelebbről ebben a királyhelmeci gyülekezetben gyakoroljuk vallásunkat – fogalmazott a lelkipásztor. A táblán még a címer „Légy hű mindhalálig” vezérigéje és az 1517 -2017 évszámok szerepelnek utalva a reformáció évére, valamint az új esztendőre, ami sokak életében válhat a személyes reformálódás, az Isten felé fordulás esztendőjévé. Az ünnepi istentiszteletet követően a gyülekezeti tagok közelebbről is megtekintették az egyházközség új úrasztali Bibliáját és az emléktáblát, ami a gyülekezeti otthonban lesz elhelyezve. 
Egy évvel ezelőtt jótékonysági koncert volt a királyhelmeci református templom orgonájának megújítására, amely koncerten a királyhelmeci Művészeti Alapiskola diákjai és tanárai léptek fel. Az orgona felújítására év elején kerülhetett sor, amely a felújítást végző kolozsvári szakember, Pozsár Róbert koncertjével lett a gyülekezet használatába átadva. A felújítás óta szolgálja a rendeltetési célját, vagyis a gyülekezet istentiszteleti alkalmain az éneklést segíti. 
 
A hangszerek királynőjének nevezett orgona advent harmadik vasárnapján újra koncert keretében szólalhatott meg, ám ezúttal Varga Szabolcs, a gyülekezet ifjú kántora játszott zömében karácsonyi darabokat. Szabolcs gyerekkora óta a királyhemeci zeneiskola növendéke, s most már a képzés második ciklusában tanul. A gyülekezeti kántori szolgálatba néhai Dobos Gyula, a gyülekezet egykori kántora vezette őt be, tanítgatta, s ismertette meg vele a hangszert, de a Szlovákiai Református Keresztyén Egyházban szervezett kántorképző táborokban is sokat fejlődhetett ezen a téren. Azonban mindezek mellet, vagy mindezeket megelőzően zenei ismereteit a Művészeti Alapiskola tanárainak, s különösen a most is őt oktató Mentó Erzsébetnek köszönheti, aki a koncertre való felkészülésében is segítette, mentorálta, s a darabválasztásokban, azok orgonára való átültetésében is segítségére volt az ifjú növendéknek.
Az adventi orgonakoncerten Molnár István helyi lelkipásztor köszöntötte a jelenlévőket, majd kifejezte örömét annak kapcsán, hogy a gyülekezet fiatal kántora, vállalva a felkészülést, egy adventi koncerttel ajándékozza meg a gyülekezetet, s mindazokat, akik ez alkalomra betértek a királyhelmeci református templomba. A koncert kezdetén Dubik Sonja Antoinette szavalata hangzott el, amely a karácsonyi hangulatot idézte meg a templomban. Az orgonajátékok között elhangzó igeszakaszok, ugyancsak a Megváltó megszületésére, az emberré lett Istenre, és az általa elhozott üdvösségre irányította a figyelmünket. A zenei darabok között több ismert karácsonyi ének is elhangzott, és voltak az énekeskönyvből ismert dallamok is, illetve azok korál átiratai. A koncert, az igeszakaszok, s egyáltalán a templom áhítatos csendje, mind-mind segíthették az elcsendesedést, a befelé tekintést és a felfelé nézést, az Istenre figyelést, aki úgy szerette ezt a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. 
A koncert végén a lelkipásztor örömét és köszönetét fejezte ki Varga Szabolcsnak a felkészüléséért, az adventi orgonakoncertért.
E helyről is köszönjük mind neki, mind felkészítő, zenei fejlődésében is őt segítő tanárnőjének, Mentó Erzsébetnek, hogy a református templomban újra egy szép koncert valósulhatott meg. A dicsőség egyedül az Istené.